2013. október 29., kedd

Volt egy kutyám úgy hívták, hogy...

Igazából nem kutya volt, hanem egy aranyhal.
A lényeg igazából az, hogy valami csoda folytán vagy 2 éve sikerült elmennem nyaralni a haverokkal. Balaton, dizsi, napfény, meg minden, amire egy fiatal vágyik nyáron.
Nos, gondoltam, hogy míg oda vagyok (1 hónap, igen sok idő, de cserébe egész évben robotoltam), addig megkérek a szomszéd Géza bácsit, hogy "nézzen már rá" az én kis virgonc halamra, aztán adjon neki enni időközönként.

Jövök haza, hát Bingónak összejött az ötöslottó a mennyei toalettjáratra. Kérdem én az öreget, hogy mi történt. Ő nem tudja. Egyszer csak hupp, fel volt fordulva a Bingó.

A probléma az volt, hogy én nem számoltam azzal, hogy Géza bátyám katona volt, katonásan nevelték, és mióta a felesége meghalt, már-már egy kivénhedt Rambóvá lett.
Ezekből fakadóan a "ha éhes, majd kér enni" elvét vallja. Ami valahogy nem működik egy aranyhalnál.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése