2013. november 5., kedd

Rossz szokás

Van egy rossz szokásom.
Nem vagyok rasszista, antiszemita vagy egyéb összetevők tulajdonosa, de ha nagyon unatkozom, az aranyhalakat bámulva berakok "tecsőn" Adolf Hitler beszédeket. Muris, ahogy tátognak rá.
Az kevésbé, hogy vagy egy tucat zsidó lakik az utcában és volt, hogy csak miután bejöttek vettem észre a dolgot. Nem is túl gyakran jönnek be a boltba, "valamiért"...


2013. október 31., csütörtök

Fáradtan nap vég fele...

...rájönni, hogy az algaevő harcsa neve röhejesen hangzik angolul: Felbecsülhetetlen.

(Szopósszájú macskahal)


















/a mai lányok példaképe/

2013. október 29., kedd

Volt egy kutyám úgy hívták, hogy...

Igazából nem kutya volt, hanem egy aranyhal.
A lényeg igazából az, hogy valami csoda folytán vagy 2 éve sikerült elmennem nyaralni a haverokkal. Balaton, dizsi, napfény, meg minden, amire egy fiatal vágyik nyáron.
Nos, gondoltam, hogy míg oda vagyok (1 hónap, igen sok idő, de cserébe egész évben robotoltam), addig megkérek a szomszéd Géza bácsit, hogy "nézzen már rá" az én kis virgonc halamra, aztán adjon neki enni időközönként.

Jövök haza, hát Bingónak összejött az ötöslottó a mennyei toalettjáratra. Kérdem én az öreget, hogy mi történt. Ő nem tudja. Egyszer csak hupp, fel volt fordulva a Bingó.

A probléma az volt, hogy én nem számoltam azzal, hogy Géza bátyám katona volt, katonásan nevelték, és mióta a felesége meghalt, már-már egy kivénhedt Rambóvá lett.
Ezekből fakadóan a "ha éhes, majd kér enni" elvét vallja. Ami valahogy nem működik egy aranyhalnál.


Dr. Xanax vol. 2.

Van nekünk az üzletben egy nagyobb kennel, aminek levehető a teteje. Na  mi itt az esetek nagy részében kutyus simogatót rendezünk. Valljuk be, nem sokan hagynak ott egy kutyust, akibe beleszerettek első látásra.

Vendégünk azt nehezményezte, hogy nincs "halsimogató".
Gondolkoztam, hogy felajánlok egy búvárpipát meg egy pár békatalpat és önkiszolgálóssá teszem az 1600 literes akváriumot, de inkább bekaptam két szem nyugi-tiktakot, hisz abban csak 4 kalória van.

2013. október 27., vasárnap

Occó hussznak hííí a jeve!

Egyik nap veszettül unatkoztam.
Bejött mindenféle vendég, de az istenért se akart egyik se venni semmit.
A nap vége fele csüggedten konstatáltam, hogy ma se leszek gazdagabb, mint tegnap.
Ekkor jött be egy vágott szemű egyén (nem félreérteni, nálunk így egyszerűsítik le az, hogy ázsiai, semmi rasszizmus.).
Barátunk beközölte, hogy érdekelné a közvetített áruk.

Na most itt arról van szó, hogy potom összegért hirdetjük a pórul járt gazdik után gyártott (fajtiszta korcs) kutyusasit. Ez szerintem egy nagyon jó dolog, mert nálunk azért elég sokan megfordulnak, és így rengeteg kis kutyus talál otthonra.

Na, sárgatestvér azért jött, hogy megrendeljen tőlem 50 ilyen kutyust. Jesszu Pepi! :D
És ráadásként heti alkalmanként jönne a kutyusokért, állítása szerint viszont eladó, nagy a kereslet mostanság.
Én jóhiszeműen már meg is egyeztem vele, mikor Pista cimborám - aki rendőr - bejött az üzletbe a napi pacsi adagért, na meg a fogdosóba a cicákat nyüstölni.
Jet Lee olyan gyorsan felszívódott, hogy már-már azt hittem, hogy vitte a kasszát is, vakargattam is a fejem, hogy ebbe mi üthetett.

A jövőbeli meggazdagodás tudatán felbuzdulva meló után mentem egy kínaiba kajálni. Mi szem-szájnak ingere mindent rendeltem. Kissé pikáns volt az íz, de nagyon ízlett így, megkértem a pincért, hogy szeretnék a szakácsnak személyesen is gratulálni, mivel rég ettem ilyen jót.

Hát nem tudom melyikünk volt meglepettebb, én, vagy Jackie Chan, mikor újraláttuk egymást.
Mindenesetre egy jamaicai futó is megirigyelhette volna az a sprintet, amit a toalettig levágtam.

Azóta két változás történt az életben. Ázsiaiaknak csak munkáltatói igazolással adok el kutyát, és többet nem eszek kínai étteremben...


2013. október 25., péntek

Dr. Xanax vol. 1.

A mai nap legjobb vendége:

-"Jó napot kívánok! Miben segíthetek? "
-"Jó napot! Halat szeretnék venni!"
-"Van konkrét elképzelése?"
Erre ő kissé bamba mosollyal:
-"Hát... olyan hekknek valót!"

Nálunk hálisten a Xanax juttatásként jár már, mint másutt a Bözsibérlet.


Munkahely

Van egy kedves munkatársnőm Ági.
Felmerült sokakban a kérdés, hogy ha már ennyire szólóban tolom, akkor miért nem fenegetem a kiscsajt, elvégre nem néz ki rosszul.
Hát igen, tény, hogy a  nagy cici, formás fenék , 175cm, barna, karcsú kombó tényleg nem rossz. Csak a valóság az ütős, főleg mikor kinyitja a száját.
Ma így szólót:

- "Hú g*ci, mingyárt behányok..."

Értem én, hogy tűzoltásra a moslék is jó, de azért ennyire én is igényes vagyok...

Család

Na úgy néz ki, hogy egy férfi és egy nő, annak idején összeültek a gólyával, és extra olcsó postával rendeltek egy kisbabát, így kilenc hónappal később, hajóval meg is érkeztem. Így kaptak a szüleim előtelepítetlenül kézhez, használati útmutató nélkül, úgyhogy jól elbajlódtak velem.
Pénz szűkén és már rutinnal rendelkezve bepróbáltak egy olcsó kínai kópiát is, ez lett az öcsém, Dénes.
Látszik, hogy nem eredeti gyártmány, legalább is a processzora kissé visszafogott darab. A múltkor a következő "párbeszéd" zajlott le közöttünk:

- "Te figyelj már! Nem láttad az izét? Tudod, az izét, ami az izében az izé!"
- "Az izére gondolsz?"
- "Igen!"

Legalább egyikünk tudja miről beszélgetünk. Lehet mandarinon maradt a nyelv csak közben megtanultam.


Kezdetek

Ezen blog egyetlen fontos céllal indul el: csak úgy.
Kedves blogger!
Tamás vagyok, Főfalu lakója, születtem Pusztabúbánat, 1986. augusztus 12. .
Jelenleg egyedülállóként a világ egyik legkevésbé csajozós melóját tolom: eladóként dolgozok egy díszhal és állatkereskedésben diplomás könyvelőként.
Hálistennek fővárosunkba az élet nem csak egyedül engem, vidékit sodort fel, így barátaim is vannak.
Későbbiekben betekintést nyújtok hétköznapjaimba, megismerhetitek családom, barátaim, a munkám, a nő ügyeim.
És aki feliratkozik az oldalra mind ehhez kap tablettákat is, hogy bírja szusszal.

Tamás kiszáll.