Bejött mindenféle vendég, de az istenért se akart egyik se venni semmit.
A nap vége fele csüggedten konstatáltam, hogy ma se leszek gazdagabb, mint tegnap.
Ekkor jött be egy vágott szemű egyén (nem félreérteni, nálunk így egyszerűsítik le az, hogy ázsiai, semmi rasszizmus.).
Barátunk beközölte, hogy érdekelné a közvetített áruk.
Na most itt arról van szó, hogy potom összegért hirdetjük a pórul járt gazdik után gyártott (fajtiszta korcs) kutyusasit. Ez szerintem egy nagyon jó dolog, mert nálunk azért elég sokan megfordulnak, és így rengeteg kis kutyus talál otthonra.
Na, sárgatestvér azért jött, hogy megrendeljen tőlem 50 ilyen kutyust. Jesszu Pepi! :D
És ráadásként heti alkalmanként jönne a kutyusokért, állítása szerint viszont eladó, nagy a kereslet mostanság.
Én jóhiszeműen már meg is egyeztem vele, mikor Pista cimborám - aki rendőr - bejött az üzletbe a napi pacsi adagért, na meg a fogdosóba a cicákat nyüstölni.
Jet Lee olyan gyorsan felszívódott, hogy már-már azt hittem, hogy vitte a kasszát is, vakargattam is a fejem, hogy ebbe mi üthetett.
A jövőbeli meggazdagodás tudatán felbuzdulva meló után mentem egy kínaiba kajálni. Mi szem-szájnak ingere mindent rendeltem. Kissé pikáns volt az íz, de nagyon ízlett így, megkértem a pincért, hogy szeretnék a szakácsnak személyesen is gratulálni, mivel rég ettem ilyen jót.
Hát nem tudom melyikünk volt meglepettebb, én, vagy Jackie Chan, mikor újraláttuk egymást.
Mindenesetre egy jamaicai futó is megirigyelhette volna az a sprintet, amit a toalettig levágtam.
Azóta két változás történt az életben. Ázsiaiaknak csak munkáltatói igazolással adok el kutyát, és többet nem eszek kínai étteremben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése